|
Azt hiszem, hogy a naptányér megnevezés találóbb lenne, de én szívesebben hívom napparabolának, remélem nem fog képzavart okozni.
Talán elsõ olvasásra különlegesnek tûnhet a napparabola házi kivitelezése, pedig nincs benne semmmi olyan, amivel egy közepes kézügyességgel megáldott személy meg ne birkózna.
Ezt az oldalt azért készítettem, hogy akit érdekel a fókuszált napenergia felhasználása mind elméletben mind gyakorlatban az mintegy kiindulópontként pár dologgal tisztában legyen.
Amikor elkezdtem építeni a „ napraforgómat” páran megemlítették -biztatás gyanánt- , hogy nehéz megcsinálni egy épkézláb napkollektort is, nem még egy precízen mozgó napparabolát. És mellesleg a költsége 1 új személyautó árával vetekszik. Hát nem volt igazuk...
Miért pont napparabola ?
Mert órási elõnyei vannak:
A napsütés állandóan merõlegesen esik a napparabolára, ami biztosítja a maximalis teljesítményt és kora reggeltõl kesõ estig mûködõképessé teszi a berendezést. A klasszikus napkollektorok a direkt napsugárzast naponta kb. 6 órán keresztül tudják hasznosítani és ideális esetben is csak fél orán keresztül süti õket a nap merõlegesen.
Az abszorber felülete lényegesen kisebb mint a klasszikus napkollektorok felülete, tehát a veszteség is lényegesen kisebb.
Nem probléma vele a magas hõfokú víz vagy akar gõz elõállitasa, tehát a HMV (használati meleg víz) mellett alkalmas fûtésrásegítésre is.
Ha túlmelegedés fenyeget csak egy gombnyomás vagy automatikusan kifordul a nap irányából es már nem is melegít.
Az ára, nekem -MÉH guberálással ugyan- de nekem sikerült 150 000 ft alatt megúszni.
Termeszetesen van hátranya is:
Az egyik legnagyobb hátranya a tény, hogy nem képes a szórt sugárzást hasznosítani.
Meg kell oldani, hogy a parabola felülete mindig a nap felé nézzen fokra pontosan.
A tükröket gyakran kell tisztítani, megfigyelésem alapjan 2-3 hetenként.
Sajnos az épites alatt nem készítettem fényképeket ezért csak ábrak és részletfotók alapján fogom ismertetni az építes menetét.
|
